Pörgés van, de valahogy most nagyon. Megint kezd olyan érzésem lenni, hogy én egy percig sem bírok megülni a fenekemen. Valószínüleg idő kérdése, hogy kiccsalád valamelyik tagja, vagy a legdrágább barátaim egyike felemelje szavát elfoglalt életstílusom ellen. Valszeg ezt ők úgy fogják értésemre juttatni, hogy közlik: "Te már nem szeretsz itthon lenni? / Sosem segítesz semmit! / Nem jössz focizni. / Sose vagy msn-en. / Sosem vagy Nyh-n."
Néha szeretnék többfelé szakadni, hogy mindenhova jusson belőlem. Egy kicsi nekem is. Az a kicsi rendesen vezetné ezt a blogot. Meg a naplóját. És olvasna - de nem csak a vonaton. És néhanapján néhány órán át csak úgy semmit csinálna az ágyán fekve. Meg bicajozna minden nap. Meg írkálna. Meg nemis tudom. --------- Kábé egy hétig bírnám az ilyen nyugit. Azután tuti megvesznék. :D
Kis szünet van most a blogomban, mert az elmúlt pár napban marhára nem értem rá. Fogjuk fel az egészet úgy mint élménygyűjtést. Aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle.
